Small Talk with Purpose Prototypers - Germán Bori, UX researcher

Legyél te is olyan, mint @germanborbala és merj váltani, ha a jelenlegi munkahelyed kiszívja belőled az életenergiát.

Minden Purpose Prototyper sztori különleges számomra, de ez különösen: Bori volt a fő “inspiráció”, az, akit nagyon közelről láttam küszködni, miközben tudtam, hogy vannak eszközök és egy olyan közeg, ami segíthetne neki.

3 évvel később iszonyatosan inspirál az, ahogyan egyre nagyobb felelősséget, szuper visszajelzéseket kap egy olyan munkában és főképp egy olyan munkakörnyezetben, ami őt is tölti. 🥰 És például cikket is írt arról, hogy hogyan lehet az akadémiából a UX területére átnyargalni.

Nem volt egy könnyű, és főképp nem egy gyors folyamat, ahogy Bori is mesél róla. De a mosoly az első képen jól összefoglalja, hogy miért is éri meg belevágni az útba – mert így visszatérhet az energia és a lelkesedés az emberbe.

German Bori vagyok, és jelenleg UX Researcherként dolgozom egy budapesti design ügynökségnél, ahol digitális termékeken dolgozunk.

A kíváncsiságomat, empátiámat, stratégiai és logikai gondolkodásomat. Ezen kívül a problémamegoldó képességemet és a kommunikációs készségemet is mindig van tér fejleszteni. Mindezt angolul, mivel ez a munkanyelvünk.

Hogy tudom, hogy a munkám minden eredménye felhasználásra kerül. Legyen az egy kérdőív kiértékelése vagy akár egy dizájn tesztelése, a döntések nagy része a kutatási eredményeken alapulva fog megszületni. Plusz olyan digitális termékeket lefejlesztve látni, amin én is dolgoztam, mindig nagyon jutalmazó érzés.

Mostanában újra a futópályán, a kanapén egy könyvvel/filmmel vagy pedig barátokkal. Külföldön pedig leginkább vízparton.

Három szó jutott eszembe: bátorság, empátia és összetartozás. Aki bevállalja, hogy Purpose Prototyper lesz, az bátor annyira, hogy foglalkozzon a váltás gondolatával, ami soha nem egy egyszerű vagy gyors folyamat. De egyben bízik abban, hogy a félelmeit behozva egy olyan empatikus és elfogadó környezetben találja magát, ahol az emberek egymást segítik és így megkapja a kellő lökést.

Amikor a programot elkezdtem, én éppen a pszichológia PhD-mon dolgoztam már harmadik éve. A napok nehezen teltek és valahogy semmi nem okozott már örömet vagy sikerült úgy, ahogy elterveztem. Őszintén én azon a ponton már nagyon kimerült voltam. Akkor már tudtam, hogy az, amiben voltam, nem lesz hosszú távon fenntartható, de még nem tudtam, hogy mikor és mégis milyen irányba lehet onnan mozdulni.

Őszintén? Sehova 🙂 Én még akkor is szentül hittem, hogy befejezem a doktorit (spoiler: nem fejeztem be). De a program alatt megismertem az erősségeimet, megtanultam lefordítani az akadémián szerzett készségeimet. A többi résztvevő által megismertem új lehetőségeket, irányokat. Megírtam az önéletrajzom vagy száz változatát. Ezeknek az apró lépéseknek köszönhetően pedig nem sokkal a program vége után hívtak be az első interjúkra.

Hogy bébi lépésekben haladni még mindig jobb mint egy helyben állni (Dóra, 2020). Meg, hogy a sok beletett munkából a végén úgyis kipottyan valami,ami mentén el lehet indulni (Szandi, 2020).

Mark Mason – The Subtle Art of Not Giving a F*ck

Mi az ügynökségnél projekt alapon dolgozunk, és minden projekt más és más kihívást tartogat. Én jelenleg egy nagyobb szervezetnél dolgozom, ahol egyre több felelősséggel jár a szerepem. A következő célom, hogy ezt a több mindent összefogó munkakört is a lehető legjobban csináljam.

Ha Borihoz hasonlóan te is úgy érzed, hogy muszáj végre mozdulnod valamerre a jelenlegi helyzetedből, akkor csatlakozz a következő Purpose Prototyping csoportba. Az oldalon azt is tudod nekünk jelezni, ha az időpont nem megfelelő, és szeretnél értesítést kapni a következő indulásról.🚀