Month: May 2023

Az Inside the mind of a Purpose Prototyper sorozatban az egyik résztvevőnk saját nézőpontjából meséli el, mi zajlik hétről hétre a program színfalai mögött. A blogján keresztül élőben követheted, milyen motivációkkal, célokkal és kérdésekkel indul neki a karriere újratervezésének, és hogyan változnak ezek a csoporttal töltött 3 hónap alatt.

A sorozat előző részét itt olvashatod.

A komplex, komoly önreflexiót és gondolkodást kívánó házi feladatoknak és a páros coaching alkalmaknak köszönhetően a 3. alkalomra elérkeztünk oda, hogy mindannyian a kérdéseinkkel fekszünk és kelünk. Mindenkiben dolgoznak a beszélgetéseink, a feladatok kapcsán gondolkodások. Az esti találkozó során hol egyikünk érzékenyül el, hol másikunk, néha pedig feszültségben, letörtségben vagy elveszettségben nyilvánul meg az útkeresés.

Egy biztos: ismét több kérdéssel érkeztünk, mint amivel előző alkalommal távoztunk.

Szerencsére megerősítést kapunk: ez így van rendjén. A Dupla Gyémántjainknak még mindig csak az elején járunk, a megoldandó probléma felfedezésénél, így teljesen természetes, ha sok gondolat kavarog bennünk. Egyikünk egy puzzle-höz hasonlítja ezt az érzést: még nem a kirakásnál tartunk, hanem egyelőre a megfelelő darabokat keressük.

Ami engem illet, én nem érkeztem és távoztam ugyanazokkal a gondolatokkal, kérdésekkel egy alkalomra/-ról sem. Munkahelyváltás? Inkább jelenlegi munkán belüli határkijelölések? Egyéni vállalkozás? Vagy inkább a biztonság? Mit szeretnék egyáltalán? Meg sem merem álmodni…

Ez az egyik legnagyobb személyes kihívásom. “A Köd”. Ködös az agyam, ha el kell engedni a fantáziámat, ködös, ha a kreativitásomat kell használnom. Köd ül rá, ha hinnem kellene magamban, és főleg, ha nagyot kellene álmodnom.

Mi van a ködön túl?

A régi én, aki bátran érdeklődött a világ iránt? Aki még kockázatvállaló volt, és lazán, örömmel, kíváncsian vette az akadályokat? A kreatív, lelkes, tehetséges énem, akit az elmúlt években egyre nehezebben vállaltam fel? Az álmok, amiket rettegek megfogalmazni is, mert ha legyőzném a ködöt, lehet, hogy elérhetőek lennének?

Érdekes, hogy egy ilyen program, amit alapvetően a karrierutad tisztázására kezdesz el, milyen kérdéseket és érzéseket képes felszínre hozni…

Ha te is úgy érzed, hogy itt az ideje végre megmozdulni és kibogozni a karriereddel kapcsolatos kérdéseidet, gyere és csatlakozz a következő Purpose Prototyping csoporthoz!

Az Inside the mind of a Purpose Prototyper sorozatban az egyik résztvevőnk saját nézőpontjából meséli el, mi zajlik hétről hétre a program színfalai mögött. A blogján keresztül élőben követheted, milyen motivációkkal, célokkal és kérdésekkel indul neki a karriere újratervezésének, és hogyan változnak ezek a csoporttal töltött 3 hónap alatt.

A sorozat előző részét itt olvashatod.

Annyira hihetetlen, hogy olyan egyszerű feladatokkal, mint egy életkerék (aka “Pizza of Life”) vagy “ikigai”, milyen messzire lehet jutni.

Az emberek általában tartózkodnak attól, hogy szembenézzenek magukkal és az életük egyes területeivel; gondolom, azért, mert félnek, hogy kiderül, hogy teljesen vakvágányon vannak… Pedig hihetetlen, hogy egy kis “life audit”-ra szánt idő és őszinte gondolkodás mennyi felismerést hozhat.

Gondolkodtál már azon, hogy apró ráébredésekkel vagy változtatásokkal mennyi területre tudnál hatni az életedben?

Természetesen az is benne van a pakliban, hogy nehezebb a szembenézés és több ideig tart a beismerés. Sőt az is, hogy egyes akadályozó tényezők sokkal mélyebben gyökereznek, mint amit egy új szokás vagy egy gondolkodásbeli változás ki tud küszöbölni. És ez is teljesen oké.

Mondom ezt úgy, hogy én sem vagyok magammal megengedő, szinte semmi nem “oké”, mindent azonnal, könnyen és tökéletesen várok magamtól…

De ezért is vagyok itt, a Purpose Prototyping programban, hogy ezt tanuljam.
Hogy LÉPÉSRŐL LÉPÉSRE haladjak.
Hogy elfogadjam, hogy mindent gyakorolni kell. Mert hiába szeretnék azonnal mindent tökéletesen csinálni, ez csak ahhoz vezet, hogy nem csinálok semmit.
És elfogadjam azt is, hogy a kísérletezés a legfontosabb, hiszen ez tanít meg arra, mi esik tényleg jól, mi nehézkesebb, mint amire számítottam, és arra is, hogy “jééé, hát ez jobban megy, mint gondoltam”.

A házi feladatoknak és a páros coachingnak köszönhetően a múlt héten feltett kérdéseink (nem túl meglepő módon) máris megváltoztak és/vagy megszaporodtak. Mintha csak egy hidrával küzdenénk: levágod a fejét, és két újabb nő helyette (vagy három, négy, öt…).

“Egy életbe hány karrierváltás fér bele?”
“Hogyan ugorjak fejest egy új lehetőségbe?”
“Hogyan tudom reálisan látni magam?”
“Hogyan tudom elvenni azt, ami az enyém?”

Pont úgy, mint a mitológiai szörny, ez a számtalan kérdés is nagyon ijesztőnek tűnik. Ennek ellenére már most sokunk elkezdte élvezni a kísérletezést, a lassú mozdulást, sőt a bizonytalanságot is!

Igen, ezt tanuljuk most mi együtt: komfortot találni a bizonytalanságban.

Nagyon különleges érzés ez: hét nő, bizonytalanok, de okosak, határozottak, tettrekészek. És a szembenézésnek, az egymástól kapott megerősítésnek és erőnek köszönhetően már (lassan) arra is készek, hogy elinduljanak, kibillenjenek a nyugalmi helyzetükből, és fokozatosan a bátor kísérletezés útjára lépjenek.

Az Inside the mind of a Purpose Prototyper sorozat következő részét itt olvashatod.

Ha pedig te is úgy érzed, hogy itt az ideje végre megmozdulni és kibogozni a karriereddel kapcsolatos kérdéseidet, gyere és csatlakozz a következő Purpose Prototyping csoporthoz!

Az Inside the mind of a Purpose Prototyper sorozatban az egyik résztvevőnk saját nézőpontjából meséli el, mi zajlik hétről hétre a program színfalai mögött. A blogján keresztül élőben követheted, milyen motivációkkal, célokkal és kérdésekkel indul neki a karriere újratervezésének, és hogyan változnak ezek a csoporttal töltött 3 hónap alatt.

Három éve dilemmázom azon, hogy mi legyen velem. Akkor fogalmazódott meg bennem először, hogy nemcsak egy munkát szeretnék, hanem inkább hivatást, ami tényleg belőlem jön, és ami összeegyeztethető azzal az élettel, amit élni szeretnék.

Odáig gyorsan eljutottam, hogy szívesen segítenék embereknek, szeretném, ha rugalmas lenne a munkaidőm, és dolgozhatnék akár külföldön is – de aztán jött a covid, majd a félelmetes mennyiségű önszabotázs… hogy három évvel később még mindig csak a saját tengelyem körül forogjak.

A Purpose Prototyping programmal éppen ezért már régóta szemeztem. Vonzott a facilitátorok hitelessége (már amennyire ezt online fel lehet mérni), az, hogy a program elsősorban az önismeretre és az erősségeink megismerésére épül, és biztos voltam benne, hogy a csoport is jót tenne: aki egy ilyen feladatba belevág, az csak olyan ember lehet, akivel szeretném, ha összehozna a sors.

A programnak az alábbi kérdésekkel indultam neki:

“Hogyan döntsem el, mit tanuljak?”
“Hogyan döntsem el, hogy szakmailag mi a helyes következő lépés?”
“Hogyan tudok olyan életet kialakítani, ami engem szolgál?”

A legelső találkozásunk főleg az ismerkedésről szólt. Ez az általánosnak tűnő alkalom máris erős kezdésnek bizonyult. Csak lányok, mindenki bátran és nyitottan, bele a közepébe… Rengeteg bizonytalanság, elakadás, kérdés, izgalom, tehetség, hit. Mindenki változásra, növekedésre, mozdulásra várva…

Számomra már a bemutatkozókör is nagy önismereti tanulsággal járt. Meglepve tapasztaltam, hogy én, aki általában jól tudok rögtönözni, bárhol bármikor megszólaltatható vagyok, magamról mégsem tudok összefüggően beszélni, és bár sok mindent tudok magamról, mégsem tudom az esszenciámat átadni. Míg a többiek meséltek magukról, én serényen jegyzeteltem: egy csomó mindenben magamra ismertem, úgyhogy ezeket elmentettem a későbbiekre.

A különleges bemutatkozókörön túl megismertük a program menetét és mérföldköveit is. Megértettük, hogy a design világából ismert “Dupla Gyémánt” tervezési folyamatot követve hogyan fogunk a káoszból még nagyobb káoszt, majd szépen lassan rendet, sőt cselekvési tervet készíteni.

Cselekvés – ha egyetlen kulcsszót kellene választanom erről az alkalomról, ez lenne az. Ennek már azelőtt óriási szerepe lesz, hogy bármiféle prototípust vagy tervet készítenénk, hiszen az apró lépések, valódi cselekedetek által fogunk tanulni, fejlődni.

Igen, úgy érzem, az elsődleges cél az, hogy megmozduljunk. Hogy kilépjünk az agyalás biztonságos terepéről, kibújjunk a kifogások mögül, és szép lassan, lépésről lépésre elhagyjuk a komfortzónánkat… el, a saját álmaink felé.

Bogival a Purpose Prototyping után is megmaradt a kapcsolatunk és azóta is együtt dolgozunk – ez a Small Talk sorozat is ennek az együttműködésnek lett az eredménye. 😊

Itt 10 rövid kérdés segítségével mutatunk be nektek olyanokat, akik folyamatosan újragondolják a karrierjüket, akik értékteremtő munkát szeretnének végezni úgy, hogy közben a saját erősségeiket használják és az érdeklődésüket követik ✨ Őket hívjuk Purpose Prototypernek, függetlenül attól, hogy voltak-e a programban.

De először persze olyanok sztorijával szeretnénk kezdeni, akiknek a legközelebbről követhettük az útját pár hónapig. Így pontosan tudjuk, hogy emögött a néhány mondat mögött milyen komplex felismerések, sokszor önismereti munka és kemény lépések vannak.

Úgyhogy olvassátok sok szeretettel @boglarka_karacsony gondolatait!

Ha pedig tartalommarketing kapcsán kerestek támogatást, keressétek bátran. Nekem ő segít akkor, amikor elmegy a kedvem az egésztől, ő emlékeztet az üzeneteimre, segít rendszerezni a gondolataimat, hogy a sok ötletből melyiket érdemes megvalósítani, segít a kusza gondolataimat értelmes szövegekké összefűzni.

És egy kis kulisszatitok: a Purpose Prototyping és a katamorocz.com oldalak gondolatait ő szövegezte meg!

Én nagyon tudok küzdeni az írással, ha az nem személyes sztori, egyszerűen nézem, amit leírtam és sehogysem akar matchelni azzal, ami gondolatként a fejemben van. Itt jön be Bogi, aki tényleg úgy tudja őket leírni, ahogy a fejemben van.

Ő azt mondja, hogy az empátia az erőssége, én az mondom, ez varázslat 😀

Ha te is szeretnél csatlakozni a közösséghez, segítséget kapni vállalkozás indításhoz, útkereséshez, akkor nézd meg a Purpose Prototyping következő indulását és jelentkezz az ingyenes discovery callra, ahol segítünk eldönteni, hogy a program lehetőségei passzolnak-e az igényeidhez. 🙌

Legyél te is olyan, mint @germanborbala és merj váltani, ha a jelenlegi munkahelyed kiszívja belőled az életenergiát.

Minden Purpose Prototyper sztori különleges számomra, de ez különösen: Bori volt a fő “inspiráció”, az, akit nagyon közelről láttam küszködni, miközben tudtam, hogy vannak eszközök és egy olyan közeg, ami segíthetne neki.

3 évvel később iszonyatosan inspirál az, ahogyan egyre nagyobb felelősséget, szuper visszajelzéseket kap egy olyan munkában és főképp egy olyan munkakörnyezetben, ami őt is tölti. 🥰 És például cikket is írt arról, hogy hogyan lehet az akadémiából a UX területére átnyargalni.

Nem volt egy könnyű, és főképp nem egy gyors folyamat, ahogy Bori is mesél róla. De a mosoly az első képen jól összefoglalja, hogy miért is éri meg belevágni az útba – mert így visszatérhet az energia és a lelkesedés az emberbe.

German Bori vagyok, és jelenleg UX Researcherként dolgozom egy budapesti design ügynökségnél, ahol digitális termékeken dolgozunk.

A kíváncsiságomat, empátiámat, stratégiai és logikai gondolkodásomat. Ezen kívül a problémamegoldó képességemet és a kommunikációs készségemet is mindig van tér fejleszteni. Mindezt angolul, mivel ez a munkanyelvünk.

Hogy tudom, hogy a munkám minden eredménye felhasználásra kerül. Legyen az egy kérdőív kiértékelése vagy akár egy dizájn tesztelése, a döntések nagy része a kutatási eredményeken alapulva fog megszületni. Plusz olyan digitális termékeket lefejlesztve látni, amin én is dolgoztam, mindig nagyon jutalmazó érzés.

Mostanában újra a futópályán, a kanapén egy könyvvel/filmmel vagy pedig barátokkal. Külföldön pedig leginkább vízparton.

Három szó jutott eszembe: bátorság, empátia és összetartozás. Aki bevállalja, hogy Purpose Prototyper lesz, az bátor annyira, hogy foglalkozzon a váltás gondolatával, ami soha nem egy egyszerű vagy gyors folyamat. De egyben bízik abban, hogy a félelmeit behozva egy olyan empatikus és elfogadó környezetben találja magát, ahol az emberek egymást segítik és így megkapja a kellő lökést.

Amikor a programot elkezdtem, én éppen a pszichológia PhD-mon dolgoztam már harmadik éve. A napok nehezen teltek és valahogy semmi nem okozott már örömet vagy sikerült úgy, ahogy elterveztem. Őszintén én azon a ponton már nagyon kimerült voltam. Akkor már tudtam, hogy az, amiben voltam, nem lesz hosszú távon fenntartható, de még nem tudtam, hogy mikor és mégis milyen irányba lehet onnan mozdulni.

Őszintén? Sehova 🙂 Én még akkor is szentül hittem, hogy befejezem a doktorit (spoiler: nem fejeztem be). De a program alatt megismertem az erősségeimet, megtanultam lefordítani az akadémián szerzett készségeimet. A többi résztvevő által megismertem új lehetőségeket, irányokat. Megírtam az önéletrajzom vagy száz változatát. Ezeknek az apró lépéseknek köszönhetően pedig nem sokkal a program vége után hívtak be az első interjúkra.

Hogy bébi lépésekben haladni még mindig jobb mint egy helyben állni (Dóra, 2020). Meg, hogy a sok beletett munkából a végén úgyis kipottyan valami,ami mentén el lehet indulni (Szandi, 2020).

Mark Mason – The Subtle Art of Not Giving a F*ck

Mi az ügynökségnél projekt alapon dolgozunk, és minden projekt más és más kihívást tartogat. Én jelenleg egy nagyobb szervezetnél dolgozom, ahol egyre több felelősséggel jár a szerepem. A következő célom, hogy ezt a több mindent összefogó munkakört is a lehető legjobban csináljam.

Ha Borihoz hasonlóan te is úgy érzed, hogy muszáj végre mozdulnod valamerre a jelenlegi helyzetedből, akkor csatlakozz a következő Purpose Prototyping csoportba. Az oldalon azt is tudod nekünk jelezni, ha az időpont nem megfelelő, és szeretnél értesítést kapni a következő indulásról.🚀

Jógázunk, naplót írunk, határokat húzunk, kapcsolódunk a természettel, és erről szóló tartalmakat fogyasztunk online. Egy globális felmérés szerint a szellemi munkát végzők 50%-ának ma a mentális egészség az elsődleges prioritása.

Amikor arról gondolkozunk, hogy mi befolyásolja a jóllétünket, a munkánkkal való elégedettség megkerülhetetlen szempont.

Az egyik legnépszerűbb meditációs alkalmazás elemzése szerint a munkahelyi stressz a leggyakoribb oka annak, hogy úgy érezzük, a mentális egészségünk támogatásra szorul. A Purpose Prototyping csoportokban is rendszeresen visszatérő téma a túlterheltség, a kiégés, a munkában való szorongás.

A munkáltatók is kezdenek felfigyelni rá, hogy összefüggés van az elköteleződés, a teljesítmény és aközött, hogy jól érzik-e magukat a csapattagok a cégnél. Magyarországon egyelőre kisebb a tudatosság ezzel kapcsolatban, mint nemzetközi szinten, de szerencsére itthonról is vannak már jó példák.

Fontos látni, hogy a munkahelyi jóllét rendszerszintű kérdés, nem csak egyéni felelősség. Sok olyan probléma van, amit nem fogsz tudni megoldani azzal, hogy minden nap meditálsz, mert egyszerűen nem rajtad múlik.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy muszáj benne maradnod egy olyan helyzetben, amiben nem érzed jól magad. Ha azt veszed észre, hogy a munkád negatívan hat a mentális egészségedre, valószínűleg itt az ideje újratervezni a karriered.

Egy munkahely sem tökéletes, és még az álommunkádban is lesznek nehezebb időszakok. Ha viszont a munkád hosszú távon árt a mentális egészségednek, abba ne törődj bele. Talán nem egyik napról a másikra, de igenis lehetséges úgy alakítani a karriered, hogy jól érezd magad benne.

Ha számodra is fontos, hogy olyan munkát végezz, ami nem kifacsar, hanem energizál, de még keresed ennek a módját, akkor lehet, hogy a következő Purpose Prototyping csoportban a helyed. Itt nemcsak kereteket adunk, hogy újratervezhesd a karriered, hanem egy inspiráló közösségnek is tagja lehetsz, ahol a résztvevők aktívan támogatják egymást az útjuk megtalálásában.

Jelentkezz egy ingyenes konzultációra és nézzük meg, neked való-e a program.

Mióta útjára indítottuk a Purpose Prototypingot, a legkülönfélébb karrierutakkal találkozunk a csoportokban. Mindenki egyedi háttérrel és prioritásokkal érkezik, és ez a sokféle nézőpont minden alkalommal olyan megoldásokhoz segíti a résztvevőket, amikhez egyedül nem biztos, hogy eljutottak volna.

Bár a konkrét élethelyzet mindenkinél egyedi, az évek során észrevettük, hogy bizonyos kihívások rendszeresen ismétlődnek a résztvevőknél. Ugyanazok a szituációk, ugyanazok a kérdések merültek fel, amik miatt azt kezdte érezni valaki, hogy változtatnia kell a karrierjén.

Ebben a cikkben ezekből a kihívásokból gyűjtöttük össze a leggyakoribbakat. Ha valamelyikben magadra ismersz, akkor lehet, neked is érdemes újratervezni a munka terén.

Valahogy mindig egy rakat olyan feladat landol nálad, ami eredetileg nem is hozzád tartozik. Talán nem lelkesít igazán, amit csinálsz, vagy egyszerűen unalmasnak találod a feladataidat. Az is lehet, hogy érzed, több van benned annál, mint amire a mostani pozíciód lehetőséget ad. Emiatt sokszor érzed magad feszültnek, irritáltnak. Úgy érzed, hogy vesztegeted az időd, de nem tudod, hogy innen merre tovább. Szívesen kipróbálnád magad valami teljesen új dologban, vagy a jelenlegi helyzeten alakítanál úgy, hogy jobban passzoljon hozzád.

Rajta vagy egy úton, ami egykor logikusnak és vonzónak tűnt, de most már nem vagy biztos benne, hogy tényleg ez a munka való neked. Sokat tettél érte, hogy idáig eljuss, és kívülről nézve úgy tűnhet, nincs okod panaszra. Te mégis érzed, hogy valami nem az igazi, már nem ezt szeretnéd.

Talán más dolgok kezdtek érdekelni, amiket szívesen felfedeznél, de nem tudod, hogyan. Vagy még nem látod az új irányt, de keresed, milyen más lehetőségek állnak előtted.

Úgy érzed, a munka szinte az egész életedet kitölti. Amikor nem ott vagy, akkor is bekúszik a gondolataid közé. Akár már a párod, a barátaid is szóvá teszik, hogy túl sokat dolgozol. Semmi időd, energiád nem marad más fontos dolgokra, és talán már az egészségednek sem tesz jót ez a tempó. Érzed, hogy valahogy muszáj lenne kiegyensúlyozottabb mederbe terelni a dolgokat.

Hiába adod bele szívedet-lelkedet a munkádba, a főnököd és a kollégáid látszólag észre sem veszik. Nem kapsz pozitív visszajelzést, és talán a fizetésed sem annyi, mint amiről úgy gondolod, hogy megérdemelnéd ezért a munkáért. Időről időre felmerül benned, hogy minek is vagy itt, hiszen mintha meg sem hallanák a véleményedet. Ha változtatnál valamin, falakba ütközöl, és úgy érzed, hogy nem tudod azt a hatást elérni a munkáddal, amit szeretnél. 

Gyermeked született, és ennek hatására megváltoztak a prioritásaid. Távolabbra költöznél az irodától és szívesen dolgoznál inkább home office-ban. Újra elkezdenél tanulni, de a mostani munkarendedbe nem igazán fér bele. A kiégés határán érzed magad és nagyobb nyugalomra, egy lelassultabb életmódra vágysz.

Bármi is az oka, valami megváltozott az életedben, és szeretnéd, ha a munkádat össze tudnád egyeztetni az új prioritásaiddal, hosszú távú céljaiddal.

A mostani pozíciódban kimaxoltad, amit lehetett. Ambiciózus vagy, szereted, ha folyamatosan előre haladsz a karrieredben, ha egyre jobbá és jobbá válhatsz. Úgy érzed, erre itt nem nagyon van több lehetőséged. Keresed, hogy mi lehetne a következő lépés, ami újból lelkesíteni tud. Az is lehet, hogy látod magad előtt a következő lépcsőfokot, de nem tudod, hogyan érhetnéd el.

A szakmádat szereted, csak épp van valami a mostani helyeden, ami megkeseríti a mindennapjaidat. Nem szívesen adnád fel a pozíciódat, de annyira nyomaszt a helyzet, hogy komolyan gondolkodsz a munkahelyváltáson.

A költözés és az újrakezdés izgalmával együtt a külföldi élethelyzetek nagyon sok karrier kérdést is felvetnek. Elkerülhetetlen az újratervezés. Nem szeretnél újra a nulláról kezdeni mindent, de odakint mások a játékszabályok és hiányzik a kapcsolati háló, amire itthon támaszkodhattál. Keresed, hogyan tudnád a legjobbat kihozni az új helyzetből.

Szereted, amit csinálsz, és lassan eljutsz arra a pontra, hogy nem más malmára szeretnéd már hajtani a vizet. Kötöttnek érzed a munkahelyi kereteket, szeretnéd a saját szabályaid szerint folytatni. Akár már van is egy ötleted, amit szívesen megvalósítanál egy saját projekt keretében. Vagy foglalkoztat az, hogy “side hustle”-ként belevágj valamibe, hogy a fix állásod mellett legyen másik bevételi forrásod is. 

Régóta motoszkál benned a vállalkozás gondolata, de valami mindig visszatartott attól, hogy meglépd. Szeretnéd végre komolyan körüljárni ezt az opciót és kicsiben kipróbálni, vajon menne-e neked.

Lehet, hogy a szakmádat szereted, de a cég értékrendjével nem tudsz azonosulni. Az is lehet, hogy eddig más volt a fontos a karrieredben, de most már szívesen kamatoztatnád a tudásod egy jó ügy érdekében. A lényeg, hogy szeretnél a munkáddal valami értelmes dologhoz hozzájárulni, és ez az érzés most hiányzik a mindennapjaidból.